Kecel

Weboldal

A község első írásbeli említésével egy 1198-ban készült oklevélben találkozhatunk. Az államalapító királyok idején békés pásztornép lakta az egykori pusztát. A századok során tatárjárás, törökdúlás szórta szét az itt éloket és Kecel 1584-re elnéptelenedett. A mai Kecel születésének ideje 1734. április 22.

Ezen a napon adta ki Patachich Gábor kalocsai érsek Kecel újratelepítését elrendelő oklevelet és négy pusztát adott a betelepülőknek: Kecelt, Dömötört, Bánegyházát és Csöngödöt. A községhez a 20. században csatolták hozzá a szomszédos Polgárdi pusztát, így alakult ki a mai közigazgatási terület. Az alapítók felvidéki vármegyékből, Pest-megye északi részéről és Kalocsa környékéről érkeztek. A sokszínű kulturális örökség a környék hatásaival gazdagodva az együttélés során sajátos keceli hagyománnyá formálódott. Kecel népének kizárólagos foglalkozása az állattartás volt, a gyorsan növekvő lakosságot az állattartás egyre nehezebben tudta eltartani, ezért a település bírái rettegve néztek a jövőbe és a kiutat a gyenge minőségű földek szőlővel történő betelepítésében látták, melyhez megkapták földesuruk, a Kalocsai érsek hozzájárulását. Azóta az itt élők megélhetésének alapját szőlők, gyümölcsösök, kertek jelentik. Kezdetektől Kecel legfontosabb irányító és vezető testülete az Esküdt Férfiak Tanácsának nevezett testület volt. Az esküdtek a helybeli birtokos parasztság vagyonosabb rétegéből kerültek ki.


A fejlődést és az itt élők vagyonosodását jól példázza, hogy 1802-ben felépült a Katolikus Szentháromság Templom, a ma is álló Községháza, az első iskola, megalakult az ipartestület, posta, tűzoltóságot és rendőrállomást kapott Kecel és a település bekapcsolódott az országos vasúthálózatba.

Az 1886. évi országos kiállításon a keceli bortermelők aranyérmeket nyertek és ez nagyban növelte az itt termelt asztali borok jó hírét. A 19. század végére a szóló vált a Kecel község lakóinak legfontosabb jövedelemforrásává. A század utolsó éveiben fejlődésnek indult a malomipar, a kereskedelem, megalakultak az első helyi pénzintézetek.

A két világháború között új iskolák, egészségház, pormentes utak, ipari vállalkozások jelzik a fejlődést.
1945 után Kecel fejlődésére kedvezően hatott, hogy a szakszövetkezeti forma segítségével a gazdák önállóságát sikerült legalább részben megőrizni. Ez a tulajdonosi és vállalkozói szemlélet megerősödését eredményezte, hiszen a szakszövetkezethez, melynek közel négyezer tagja volt, majd minden keceli család kötődött valamilyen formában. Az önállóan gazdálkodó keceli családok anyagi és szellemi megerősödése a község intézményeinek fejlődésében is tükröződött.
Fejlődés további állomásai, 1952-ben villamosították Kecelt, felépült az új 8 tantermes általános iskola, korszerűsítették a keceli szülőotthont.


1964-tol 1969-ig gimnázium működött a községben. 1969-ben azonban megszüntették, mivel az akkori járási hivatal álláspontja szerint ez veszélyeztette a szomszédos járási székhely várossá válását.
1964-ben épült fel a termálfürdő és uszoda, kiépült az ivóvízhálózat.
1970-ben Nagyközséggé nyilvánították Kecelt.
1981-ben felépült az Újfalusi Szent Család Katolikus templom modern épülete, valamint 1993-ban az Evangéliumi Pünkösdi Közösség imaháza.

1981-ben új 16 tantermes iskola, 1984-ben új Városi Könyvtár és Művelődési Ház épült, 1985-ben Kecel bekapcsolódott a nemzetközi távhívásba, a belterületi úthálózat 90 %-a szilárd útburkolatot kapott, 1990-ben felépült az új szakorvosi rendelő. 1990 után, a rendszerváltást követően gyors fejlődésnek indult a település, ennek következtében 1993. április 22-én városi rangot kapott Kecel.
Felépült az új Idősek Otthona, a Sportcsarnok, Rendőrség, kiépült a gázhálózat, emelet ráépítéssel bővült a Városi Könyvtár és Művelődési Ház, megújultak az iskola épületei, új óvodák épültek.

A település arculata jelentősen megváltozott, parkok, szökőkutak,
köztéri szobrok, játszóterek varázsolják kultúrálttá, lakhatóvá a várost.


A XX. század utolsó két évtizedében több jelentős, és a piacon meghatározó szerepet betöltő vállalkozás jött létre az építőipar, a belsőépítészet, a borászat, az élelmiszer feldolgozás és forgalmazás, zöldség- és gyümölcsfelvásárlás, illetve a tészta nagykereskedelem, valamint a reklámipar területén.
Jelentős, országosan elismert borkereskedelmi cégek születtek és nőttek naggyá, öregbítve ezáltal a térség jó minőségű jellegzetes borait.
Továbbá számos kis- és családi vállalkozás foglalkozik ipari- és mezőgazdasági termeléssel, szolgáltatással és kereskedelemmel.




Statisztikai adatok:

Kecel lakónépessége 9127 fő, a településen 3600 háztartás van.
Területe 11 ezer hektár, ebből belterület 735 hektár, külterület 10265 hektár.
Erdőterület 3000 hektár, szántó 2865 hektár, legelő, gyep 1100 hektár, szőlőterület 2600 hektár, gyümölcsös 700 hektár.
A munkaképes korú lakosság 63%, ebből 31,9 % a mezőgazdaságban dolgozik, 39,5% a szolgáltatásban.
Az iparban foglalkoztatottak aránya 20 %. A kereskedelemben foglalkoztatottak aránya 5%. A magánvállalkozások száma 340, ez a munkaképes korú lakosság 3,7%-a. A fennmaradó 10% nem anyagi ágazatban foglalkoztatott.